Hazaértem.Hullafáradtan beestem az ajtón.Leültem csendben az asztalhoz,s míg kávét töltöttél a bögrébe,melyet tőled kaptam anno születésnapomra,csak szótlanul bámultam magam elé.Kimerített a tegnap előtti veszedelmes,vad vitánk,melyet tegnap folytattunk.Felemészt teljesen,hogy ezt csináljuk.Miért?Te is ezt kérdezted,felteszem hát én is a nagy talányt.Van ennek értelme?Szeretsz s szeretlek,mégis állandóan cívódunk.Nem mehet ez így,tönkreteszel.Mindent megtettem a szerelmünkért,hosszú,átsírt éjszakákon és monoton,színtelen nappalokon át az otthon,egyedül dekkoló hétvégekig.Együtt élünk,mellettem vagy,érezlek,mégis oly távol van a lelkünk egymástól.Nem minden kérdésre van válasz-vagy van,csak nem akarunk tudomást venni róla.Vártalak.Reméltem,hogy bús magányomban egyszer csak meglepetésszerűen betoppansz az ajtón,magadhoz ölelsz,s egycsapásra minden gondom köddé válik.Szép álom volt...Nem így történt.Sokszor nem tudom,mit feleljek kérdésedre.Ha elmondom,mi bántja szívem,nyafkának tartasz.Ha nem susogom el,mi a könnyeim oka,vádolsz.Szavaid szívembe véres tőrrel írnak,amikor kijelented;én semmit nem mondok el neked.Ha egyszerűen figyelmen kívül hagyom nyomasztó kérdésedet,azt mondod,nem foglalkozom veled.Hogyan tudnék neked megfelelni?Életkedvem sokszor mínuszba csusszan át,mikor megígéred hogy hívsz,majd órákkal később hűvös közönnyel fordulsz felém,hogy elfelejtetted.Úgy érzem,mellőzöl,nem vagyok fontos neked,talán még kötődsz hozzám,de már nem ÚGY ahogy eddig.Esetleg már nem szeretsz.Az nem lehet...Bele sem merek gondolni,mi lenne velem nélküled.Szeretlek,ich liebe dich,i love you,je't aime,te quiero,ti amo,volim te.7 nyelven tudnám kifejezni röviden,mit érzek,amikor rám nézel,megérintesz,ha egyszerűen csak a közelemben vagy.Te lennél a nyilvánvaló ok arra,hogy akár 100 nyelven megtanuljam e keserédes szót,mely olykor a fellegekbe repít,máskor a földre taszít gyötrő fájdalmamban.Meg sem közelítem egykori énemet,s mindezt csak és kizárólag miattad.Úgy érkeztél az életembe,mint egy földrengés.Mindent átértékeltem,miután fenekestül felforgattad életemet,s magaddal söpörtél mindent.Amikor megláttalak,nem gondoltam volna hogy valaha ennyire foglak szeretni.Múlt éjszaka is csak forgolódtam,reméltem hogy dunnám alatt meglelem arcodat a saját maga kis bolondos tekintetében.Újra csalódnom kellett.Bárhogy is kerestelek-kutattalak,nem leltelek sehol.Meg kell találnom téged.Újra felfedezni különleges énedet,különben örök kárhozatra ítéltetik amúgy is keserves,jelentéktelen életem,de veled a pokolban is szívesebben égnék el,minthogy egyedül élvezzem ki halálon túli csendes,nyugodt életem.