Igen rossz kedvű vagyok.

Lehangolnak az emberek, akikkel nap mint nap együtt vagyok.

Vagyis.. inkább én hangolom le őket. Már unják, hogy csak olyanról tudok beszélni, amiről fogalmuk sincs. Hogy nem azt szeretem, amit ők. Szerintem úgy gondolják, hogy én egy olyan ember vagyok, aki azt mondja, hogy nem olyan, mitn a többiek, pedig pontosan ugyan olyan. Hogyha ezt látják, akkor nem is tudom, kit sajnáljak, őket, vagy magamat. Szokták mondani, hogy mások azt látják, amit mutatsz, amit.. 'kisugárzol' magadból. Nem. Azt látják, amit akarnak. És ezellen tudsz tenni valamit? Ó, nem. Esetleg beolvashatsz nekik, azzal pedig legtöbbször rontasz a helyzeten. Az, hogy sokan, sőt, szinte mindenki levegőnek néz, fogalmuk sincs, hogy ki vagyok, és csak egy szürke akárkinek tartanak, nos, nem esik jól. Eléggé zavar. De hogy tudnék változtatni a rólam kialakult képen? Úgy, hogy közben megváltoznék. Viháncolnék a folyósón,meg rebegtetném a szempillámat a kiszemeltemre. Ugyan már. Én nem találom magamat unalmas embernek. Ha végre találkoznék valakivel, akinek az életről hasonló a véleménye, mint nekem, és aki mondjuk látta a kedvenc filmjeimet, és ismeri a kedvenc zenéimet... talán ő sem találna annak (:

Egy élet alatt csak összefutok vele.