Én már nem értem az embereket.Saját magamat sem értem.Mért kell mindig hosszabb távra terveznem?Ha csak a pillanatnak élnék,tudnám élvezni ezt a egészet,soha semmi bajom nem lenne,minden könnyen menne és téged sem veszítettelek volna el.Viszont én ilyen vagyok,hogy szeretek előre tervezni,ezért elveszítettelek,így makacs természetemből és hatalmas egoizmusomból adódóan meg sem próbáltalak visszaszerezni.Tudtam,hogy visszajössz,ha jönnöd kell,ám nem ígértem meg,hogy szabad leszek.Egy szóval sem mondtam,hogy számomra megáll a világ és nem lépek tovább.Örökké nem várhatok,ha midig összeroppannék ahányszor csalódok valakiben,már rég nem itt tartanék.Szavaim elkeseredettségről árulkodnak,arcomon gúnyos mosoly jelenik meg.Keserédes.Legszívesebben ordítanék hogy én nem így,én nem ezt akartam.Szóltam,ha Őt választod,mindennek vége.Te csak nevettél,mondván hogy úgyis megbékélek majd.Körülbelül 2 héttel később már azt kérdezgetted tőlem öt percenként,hogy miért csinálom ezt veled,te engem szeretsz.Nem tudom most ki nevet...Félreérted,ez nem kárörvendés,nem egy bosszú,egyszerűen megváltoztam ezalatt a 2 hét alatt.Átértékeltem magamban mindent.Lehet hogy te azt hiszed,a külső a legfontosabb,de soha nem értenéd meg miért van az,hogy csak nevetek ezen a rögeszméden.Mondtam neked szépen,mondtam neked durván,közömbösen hogy felejts el.Most kidobtak téged,én pedig boldog vagyok.Megpróbálsz belerondítani az idilli helyzetembe,hisz' tudod jól hogy össze vagyok zavarodva és vegyes érzelmek kavarognak bennem.Viszont az eszem még megvan,s ezért ez neked nem fog menni...Bárhogy is szeretnéd.:) Erősnek kell lennem,mert tudod te is hogy nem szedtem még magam össze,akármennyire is azt mutatom hogy erős vagyok és egy igazi szuperhős,hogy ezek után felállok és nevetek,de azt,amit én a facebook és msn után teszek,azt igazán nem tudja senki...Erősnek kell lennem,de voltam már padlón és ezek után csakazértis megmutatom neked,hogy nem ismersz eléggé.Csak figyelj és tanulj.